Csanádapáca
Már az őskorban is lakott volt e terület. Az egykor vizenyős, mocsaras síkságból kiemelkedő hordalékkúpokat használták fel lakóhelyül elődeink. Az ásatások során jelentős bronzkori leletek kerültek elő, melyek egy részét ma a Hadtörténeti Múzeum őrzi. Lakóhelyünk a történelem folyamán többször elpusztult, de mégis fennmaradt. A honfoglalás korában kialakult első településünk alig 250 esztendeig virágzott, amikor tatár hordák felperzselték 1241-ben, sírmezővé változtatva egész Békés vármegyét.
Sokáig nem akadt ember, aki letelepedett volna ezen a tájon. Csak a XIV. század elején építették újjá Apáca községet, de nem a korábbi nehezen védhető sík területen, hanem - okulva elődeik sorsán - a mai falutól északra fekvő, nagyobb biztonságot nyújtó kiemelkedéseken, halmokon. Ez a település már templommal is rendelkezett, melynek falai még a XIX. század elején is állottak. A templomot a jelenlegi község első lakói hordták szét építőanyagnak. Ez a szépen fejlődő falu jelentős szerephez juthatott volna a későbbiekben, hiszen 25 portájával alig maradt el az akkor 29 házat számláló Békéscsabától. 1596-ban azonban a Győrből rabolva, fosztogatva Temesvár felé vonuló török hadak kíméletlenül elpusztították az egyébként már évtizedek óta nekik is adózó apácai lakosságot, hogy azután 225 évre ismét lakatlanná váljon e vidék. Ez a hatalmas kiterjedésű pusztaság a török kiűzése után a kincstár birtokába került, és hosszabb, rövidebb időszakokra bérbe adták, elsősorban állattenyésztés céljára. Jelenlegi községünk tulajdonképpeni őslakói a szálláshelyeken élő és az állatok gondozásával megbízott cselédek voltak. 1748-ban az ország nádora Csanád megyéhez csatolta Apáca pusztát, Békés megye tiltakozása ellenére. 1821-ben egy Hengelmüller Mihály nevű bátor és okos vállalkozó bérelte a kincstártól a területet. Rájött, hogy milyen érték lakozik az eddig csak kaszálónak és legelőnek használt apácai földben, és a nagy haszonnal kecsegtető dohánytermesztéssel próbálkozott meg. Hívó szavára megindultak a telepesek az ország minden tájáról. Legtöbben Csongrád, Arad, Nógrád és Heves megyékből. Így épült fel községünk első két utcája, a mai Petőfi és Széchenyi utca. A feltöretlen legelőkön hamarosan jól megművelt dohányföldek sorakoztak. A Hengelmüllerrel kötött szerződés értelmében a telepeseknek 5 hold dohányt kellett termelniük, melynek felét tartoztak leadni. Bár községünk 1821 óta létezett, hivatalosan 1836-ban került bejegyzésre Nagy Apácza Kertész Község néven.
Az 1848-1849-es szabadságharc szele Apácán is végigsöpört. Kossuth Lajos kormányzó személyes közbenjárása sem tudta kielégíteni a község földosztást szorgalmazó jogos igényeit, mégis 25-en álltak be önkéntesen a honvédseregbe, nemzetőrségünk létszáma pedig 88 fő volt.
Régi vágya volt a lakosoknak, hogy saját templomuk és iskolájuk legyen. A tervek megvalósulása a szabadságharc miatt késett. A kincstár hallani sem akart szándékainkról, így a község vezetői személyesen az uralkodóhoz, Ferencz József császárhoz fordultak jogorvoslatért, aki 2000 ezüst forinttal járult hozzá a csaknem 30000 forintot kitevő költségekhez. Végül saját erőből építettük fel első iskolánkat 1857-ben, templomunkat 1859-ben.
1908-ban a belügyminiszter Apácza község nevét - valószínűleg saját kérésre - Csanádapáczára változtatta.
1927-ben már több, mint 5000 volt a lélekszám, és a nagyközségi címet is birtokoltuk.
Helytörténeti kérdéseket, kéréseket, anyagokat a
muzeum[kukac]csanadapaca.hu e-mail címre várjuk.
A Település neve
Sokakban máig is él az a téves nézet, miszerint községünk valaha itt élő apácákról kapta volna nevét. Ez a tévhit a nép körében a XIX. században keletkező, és máig is élő hagyomány csupán. Régészeti, levéltári kutatások ugyanis ezt soha nem támasztották alá, sőt éppen az ellenkezőjét igazolták!
A település a honfoglalás idején kapta a nevét, a kereszténységet pedig hivatalosan csak Szent István korában vette fel államunk, és az első női szerzetesrendek is csak ez időben települtek hazánkba. Ekkor azonban falunk már legalább száz éve állott.
Ez az első település a mai sportpálya környékén terült el, és templommal még nem rendelkezett. 1241-ben, a tatárjárás idején pusztult el. A második Apácát már nem a régi helyen, hanem a mai község északi részén lévő kiemelkedéseken, halmokon ("Túri-domb") építették újjá a XIII. sz. végén. Ennek központjában állt az a bizonyos, jellegzetesen középkori, kicsiny falusi templom, ami méreteit tekintve aligha volt alkalmas egy kolostor szerepének betöltésére. A templom falai az újratelepítés (1821) idején még álltak. Ezt bizonyítja, hogy a falu 1822-es térképe még feltünteti a romokat, melyeket a jelenlegi község első lakói hordtak szét építkezés céljából. A helyszínen a szegedi múzeum ásatásokat végzett, így az régészetileg dokumentálva van.
Mi az igazság tehát? A kutatások mai állása szerint a község neve a honfoglalás korából eredő helynév, mely eredetileg "abaca" vagy "apadza" volt, és annak a népnek a nevét őrzi, amely a honfoglaláskor ezen a vidéken megtelepedett. Az abaca nép a magyarság nyolcadik törzsének, a kabaroknak volt közeli rokona, ill. egyik ága. Ennek a népnek a területfoglalását, ill. szétterjedését igazolja, hogy a honfoglalástól egészen a török időkig, több Apáca név? település is létezett az egykori Békés, Csanád, és Arad megyék területén. Mára azonban ebben a térségben csak egyedül a mienk maradt fenn.
Csanádapáca címere
Csanádapáca címere: csücskös talpú vágott pajzs, felső részén kék mezőben búzakéve, ekevas járomszöggel, dohánylevél dohánytűvel, alsó részén zöld mező. A címerelemek tükrözik a település mezőgazdasági jellegét, illetve egykori fő megélhetési forrását, a dohánykertész múltat. Településünk középkori címeréről nincsenek adatok, valószínűleg a középkori Apácza falunak nem is volt címere. Első címerünket így tehát az újratelepítés (1821) után, 1836-ban kaptuk meg, amikor Apáczát községi rangra emelték. Ebben a címerben két dohánylevél állt, tűvel átszúrva, valamint búzakévében vaseke. Az első pecsét felirata: "APÁTZA KÖZSÉG PETSETYE 1836". Ezt a címerábrát egészen az 1900-as évek elejéig használták. 1908-ban, amikor településünk hivatalosan is felvette a Csanádapácza nevet, a címert is módosították. A búzakéve középre került, a dohánylevelekből csak egy maradt, és felkerült új címerelemként a járomszög. Az 1945 utáni időszakban a régi településcímer nem volt használatban, és feledésbe merült. A község régi címerét a rendszerváltozás után állította vissza a képviselőtestület, megőrizve azt 1908-as eredeti formájában.
